A következő tanévtől öt évig új intézményvezetője lesz a Budai Nagy Antal Gimnáziumnak. Ez a tény önmagában nem lenne tárgya egy blogbejegyzésnek, de aki ismeri a BNAG elmúlt 5 évének eseményeit, annak nem kell különösen bizonygatni, hogy a gimnázium 83 éves működése során most ismét egy mérföldkőhöz érkezett, így a címben megfogalmazott kérdés valóban aktuális.

Sokan vártuk és ezt a napot az elmúlt években. Most, hogy megéltük, érdemes visszanézni, de egyben előre tekinteni is.

Öt évvel ezelőtt is egy hosszabb írásban álltam ki a BNAG mellett. Édesapám az első premontrei rendi osztályban 1945-ben érettségizett, majd 1989-ben alapítója volt a Premontrei Öregdiákok Egyesületének. Egykori diákként, volt budais tanárként, önkormányzati képviselőként és oktatási tanácsnokként ezzel az írással most is tartozom volt alma materemnek, volt és jelenlegi diákoknak, tanár kollégáknak egyaránt.

1. Mi történt öt éve? Botrányos igazgatóválasztás 2015-ben

Az eseményekről sokan, sok helyen beszámoltak, de röviden érdemes felidézni az akkor történteket.

Budafok eddigi legnagyobb iskolai botrányát élte meg ebben az évben. Az akkori igazgató, Kissné Prim Beáta kinevezése a 2014/2015-ös tanév végével lejárt. Az igazgatói poszt betöltésére pályázatot írtak ki.

Hiábavaló volt minden tiltakozás, Czunyiné Bertalan Judit akkori köznevelésért felelős államtitkár (ma országgyűlési képviselő és miniszterelnöki megbízott) egykori iskolatársa, Manolovitsné Erdőközi Orsolya lett a budafoki Budai Nagy Antal Gimnázium (BNAG) igazgatója, pedig a tantestület, a szülői közösség és a diákok egyöntetűen a korábbi igazgató pályázatát támogatták.

A Karsay Ferenc (Fidesz) polgármester által vezetett önkormányzat kisiklott a konfliktushelyzetből azzal, hogy a testület mindkét pályázót alkalmasnak tartotta. Az akkori  köznevelési törvény szerint pedig a helyi közösség véleménye mit sem ért, azt a miniszter nem volt köteles figyelembe venni.

Karsay Ferenc akkori szavai szerint:

„ha mindenki maradéktalanul elégedett az adott vezető munkájával, akkor nincs szükség pályázat kiírására, ha pedig mégis pályázatot írnak ki, az azt jelenti, hogy fenntartják annak a lehetőségét, hogy a pályázat folyamán beesik olyan pályázó kívülről, aki még ennél is jobb megoldást jelent az intézmény számára”.

Baráti szívesség, szakmai vagy politikai okok húzódtak a háttérben? Sokan kerestük az indokokat akkoriban. Miért ragaszkodott körömszakadtáig az önkormányzat vezetése, a KLIK és a minisztérium a botrányoktól megtépázott új igazgatóhoz? Ez kiváltképp annak tükrében érdekes, hogy a konfliktusos igazgatóválasztások azóta kerültek az országos nyilvánosságba, amióta az állam átvette az önkormányzatoktól az iskolák fenntartását, és a miniszter személyes döntési jogkörébe utalta a kinevezést. Az olyan hangos botrányoknál, mint amilyen a BNAG igazgatóválasztásával kapcsolatban is történt, az állam korábban visszavonulót fújt.

A Budai ebben kivétel maradt.

Meglépett, majd visszatért

A szülők, tanárok, volt diákok, kerületi lakók, ellenzéki önkormányzati képviselők próbálták elérni, hogy Manolovitsné lépjen vissza a jelöléstől, s erre jó okuk volt. A gimnázium kinevezett új igazgatója ugyanis korábban már tanított a Budaiban, de 2013-ban egyik napról a másikra felmondott, otthagyva a szalagavatóra készülő végzős osztályát. A szülők szerint a diákokat sokkolta a váratlan esemény. Az akkori tanár kollégák szerint Manolovitsnéval több probléma is volt:

 „Vezette a magyaros munkaközösséget, de nem tudott együtt dolgozni a szaktanárokkal, akik aztán lemondatták.”

„Évekig együtt tanítottunk, több megnyilatkozásával nem tudtam és nem is tudok azonosulni. Egy olyan iskolában, ahol a személyét és a pedagógiai elképzeléseit támogatják, ott ki tud teljesedni. Itt azonban a tantestület túlontúl jól ismerte munkáját, mentalitását, és ezért nem támogatták a pályázatát”

 Manolovitsné pályázatát nemcsak a tanárok, a szülők is véleményezték. Mint írták:

„Tudomásunk szerint a Pályázó a tavalyi évben sikertelenül pályázott Érden is intézményvezetői pozícióra, ezért nem hallgathatjuk el azon véleményünket, hogy jelenlegi pályázata nem a gimnázium jobb jövőjét, hanem kizárólag személyes ambícióit hivatottak szolgálni”

Manolovitsné a pályázatában azt írta, hogy

„Olyan vezető kívánok lenni, aki vállalja a személyes felelősséget, odafigyel a feladatokra és az intézmény dolgozóira, elősegíti és ápolja a kapcsolatokat, illetve szükség esetén hatékonyan kezeli a konfliktusokat. Az oktatási színvonal emelésének legfőbb eszköze a szakmailag jól képzett és emberileg megbízható nevelőtestület, továbbá az iskolát támogató szülői közösség.”

Mindezen előzmények után a köznevelési államtitkár, a barát, a helyi önkormányzati vezetés asszisztálásával Manolovitsné Erdőközi Orsolya kinevezése mellett döntött.

Lássuk, hogy mi lett ebből.

2. Gyorsmérleg az elmúlt öt évről

Az alábbi kép jól mutatja, hogy mi a különbség a főnök és a vezető között. Az elmúlt hónapokban sok pedagógus kollégával beszélgettem, általános vélemény volt, hogy Manolovitsné Erdőközi Orsolya inkább főnök volt, mint vezető.

Menekülő tantestület

Az elmúlt hónapokban több volt és jelenleg is a Budaiban tanító kollégával volt szerencsém hosszabb-rövidebb beszélgetést folytatni, az iskolában zajló folyamatokról megfogalmazott véleményüket ezúton is köszönöm.

A beszélgetések során központi téma volt az intézményi légkör radikális romlása, melyet jól mutat, hogy az öt évvel ezelőtti 55 fős nevelőtestületből jelenleg 24 tanár dolgozik a Budaiban, tehát a testület fele inkább távozott. Mindez akkor is igen magas szám, ha a távozók közül hatan időközben nyugdíjba mentek. A távozás rögtön a váltás után, illetve 2018 nyarán volt intenzív.

Két éve 12 tanár hagyta ott a BNAG-t egyszerre. Ekkor vesztette el az iskola két kutató tanárát (ilyen státuszt hazánkban mindösszesen 100 tanár tölt be jelenleg). Távozott az igazgató-helyettes dr. Hum Rozália és dr. Mjazovszky Ákos is.

Sok pedagógust más középiskola csábított el. Fontosnak tartom kiemelni, hogy többségük – saját elmondásuk szerint - a légkör, illetve kimondottan az igazgató személye miatt távozott, nem családi vagy egyéb okok miatt, mint azt Manolovitsné állította a kollégák, szülők felé.

A távozók többsége pont a derékhad, a 40-es korosztály volt, akik a gimnázium legjobb tanárai, több esetben volt diákjai is voltak. Már nem pályakezdők, de még nem égtek ki, nem fáradtak bele a napi küzdelmekbe, korszerű tanítási módszereket alkalmaztak és a diákjaik sikeresek is voltak akár szakmai versenyekről, akár megszerzett nyelvvizsgákról volt szó.

A maradók, az elmúlt öt évet Manolovitsnéval végigdolgozók között maradtak olyanok is, akik szintén elégedetlenek voltak a kialakult helyzettel, de ennek ellenére lojálisak maradtak a Budaihoz. Fontosnak tartották, hogy végig tudják vinni osztályukat az érettségiig, de olyan is akadt, aki már nyugdíj előtt nem szívesen váltott volna munkahelyet.

Az is nagyon beszédes, hogy akiket a távozók helyére az igazgatónő felvett, sokan már a próbaidő alatt vagy egy tanév után távoztak az iskolából - akár önként, akár úgy, hogy maga Manolovitsné köszönte meg a munkájukat.

A régi jó hangulatú, kollegiális, családias légkört felváltotta a bizalmatlanság és az apátia.

„Régen sokkal több időt töltöttem az iskolában, önként, olyan feladatokat is vállalva, amik messze nem voltak a munkakörömhöz tartozók, de szívesen, örömmel csináltam a diákokért, kollégákért, az iskoláért, akár még otthon is, szabadidőben. Sajnos, ez a motiváció teljesen eltűnt belőlem, és az egészségem érdekében nyugdíjba menekültem.Szomorú volt látni a letargiát a kollégákon, először kiállás, harciasság, kritikák, aztán ez is megtört és maradt az apátia...."

Több pedagógus ennek az apátiának a mélypontjaként élte meg, hogy 2017-ben igazgatói engedély hiányában nem lehetett a gimnázium falai között helyet adni az iskola 80 éves jubileumi kiállításának. A megemlékezést szűk körben tartotta meg Sisak András tanár úr (egykori tanárom, majd kollégám) a Czifra Művelődési Központban. A helyzet fonákságát jól mutatta, hogy a rendezvényen Karsay Ferenc polgármester is megjelent. Talán már ő is szégyellte a kialakult helyzetet.

Az oktatás színvonala

Nem csoda, hogy az ilyen magas fluktuáció kihatott a gimnáziumi oktatás minőségére is. Csökkent a tanulói létszám, illetve a korábbiaknál gyengébb eredménnyel is felvettek tanulókat, hogy feltöltsék a létszámot.

2015 előtt a hatosztályos képzésre négyszeres, az öt évfolyamos nyelvi előkészítő képzésre (NYEK) háromszoros volt a túljelentkezés, kifejezetten jól tanuló, motivált gyerekek jöttek ide, jellemző, hogy az elmúlt években már éppen csak eléri a jogszabályi minimumot az osztálylétszám. Ha egyáltalán, mert arra is volt példa, hogy osztályokat kellet összevonni, mint ahogy arra is, hogy a Facebookon hirdette az iskola, hogy vannak még szabad helyek…

3. Igazgatóválasztás 2020-ban

A többszörösen átalakult nevelőtestület, a diákok és a szülök is úgy tekintettek a most lezárult választásra, hogy a viharos öt esztendő után talán nyugodtabb időszak veszi kezdetét, a gimnázium egy új igazgatóval elindulhat ismét előre.

Reményteli volt, hogy a pályázatot a minisztérium ki is írta, ezzel mintegy jelezve szándékát a váltásra. Az időközben többször módosított köznevelési törvény alapján ugyanis lehetőség lett volna arra is, hogy Manolovitsné újabb pályázat nélkül további öt évre megbízást kapjon. A pályázat benyújtásának határideje március eleje volt.

A köznevelési törvény azonban módosította az öt évvel ezelőtti eljárás menetét is. Talán a korábbi igazgatóválasztási botrányok miatt már a tanárok, szülők, diákok és az önkormányzat véleményére sem kíváncsi már 2019 óta a minisztérium.

Időközben kiderült, hogy a mostani pályázat is nem várt fordulatokat hozhat. Pályázatot nyújtott be ugyanis ismét Manolovitsné, illetve a helyettese Kincses Katalin is, valamint két további külső pályázó is.

Aki már dolgozott nevelőtestületben, az tudja, hogy ha egy vezetővel szemben a saját helyettese elindul, akkor ott valami nincs rendben…

Az önkormányzat Oktatási, Kulturális és Turisztikai Bizottságának tagjaként ezért még februárban kezdeményeztem, hogy a pályázókat március folyamán a bizottság hallgassa meg, a tanári, szülői és diákvéleményekkel együtt a bizottság is alakítson ki véleményt a pályázókról, melyeket egyidőben továbbítunk a pályázatot a minisztérium nevében előkészítő Dél-Budai Tankerület felé.

Az ülés azonban a koronavírus miatt elmaradt, a vélemények ennek hiányában nem tudtuk eljutni a Tankerülethez.

A minisztériumi döntés június végén megszületett: Manolovitsné helyett a volt helyettese Kincses Katalin lesz a Budai igazgatója 2020. augusztus 1.-től az elkövetkezendő öt évben.

4. Mit hozhat a jövő?

Manolovitsné leváltása bizakodásra ad okot, de a valódi változás több tényezőtől is függ a volt és a jelenlegi kollégák szerint.

• Kérdés, hogy marad-e a nevelőtestületben Manolovitsné? Az előzmények után nem lenne váratlan, ha távozna - talán a többség ezt most szorgalmazná is -, de maradhat szaktanárnak is. Kérdés, hogy miként tudja feldolgozni, hogy a volt helyettese – akinek pályázatáról nem is tudott - lett a gimnázium vezetője.
• Az új igazgatóról többen mondják, hogy a polgármester kifejezett kérésére érkezett volt iskolájába, kimondottan azzal a céllal, hogy konszolidálja a gimnáziumot, állítsa meg a tanárok elvándorlását és a szakmai visszaesést. Mostani kinevezése erre lehetőséget ad, kíváncsian várjuk, hogy miként tud vele élni. Sokatmondó lépés lesz, hogy kit javasol majd helyettesének.
• Többen egy demokratikusabb vezetői stílus megjelenését várják tőle, talán az elmúlt időszak alapján ez jogos elvárás.
• Az is kérdés, mennyire tudja maga mellé állítani a nevelőtestületet, mert az kevés lesz, hogy nem Manolovitsné már az igazgató. Képes lesz-e a nevelőtestület vonzerejét növelni, hogy az elvándorlás iránya megváltozzon?
• Fel lehet-e építeni egy új brand-et a gimnázium köré, amely ismét növekvő pályára állítja a diákok számát, főleg úgy, hogy közben egy újabb gimnáziummal gazdagodott kerületünk?
• Önálló személyiségként és vezetőként képes lesz-e irányítani, ügyesen lavírozni az iskola, a kollégák, a diákok, a szülők érdekeit is képviselve a magasabb döntéshozók felé?

Számos nyitott kérdés, de a bizalom most a volt diák, volt szaktanár, frissen megválasztott igazgató mögött áll. Most a tüntetések helyett a reménykedés és az építkezés ideje jött el. Már önmagában is eredmény ez.

A Budai sok évtizedes története során számos nehéz időszakot élt meg, a mostani sem lesz másként. Reményteli, hogy a korábbi és egyben jelenlegi döntéshozók, önkormányzati mentorok belátták korábbi téves döntésüket és a vezetőváltás mellé álltak a pályázat kiírásával. A mai köznevelés világában sajnos már ezt is sikerként kell kezelnünk. Most megmutathatják azt is, hogy miként képesek egy rossz politikai döntés helyett egy szakmai kihívás mögé állni. Az öt évvel ezelőtti baráti szívességre ugyanis majdnem ráment a gimnázium. Bízzunk benn, hogy mind Karsay Ferenc polgármester, mind Németh Zoltán alpolgármester tanultak korábbi hibájukból, és most legalább olyan intenzitással állnak a Budai mellé, mint tették azt 2015-ben mentoráltuk érdekében a kerület ellenében.

Perlai Zoltán

volt budais diák és tanár

önkormányzati képviselő

oktatási és kulturális tanácsnok