Múlt heti bejegyzésemben egy – névtelen levél sorsát mutattam be.
https://tetenypromontor.blog.hu/2021/11/18/keruleti_ovodapedagogusaink_segelykialltasa_i
A folytatásban igyekszem betekintést nyújtani a kerületi óvodák működését befolyásoló kormányzati és önkormányzati döntések, valamint a névtelen levélben is jelzett, helyi szakmai problémák hátterébe.
Országos óvodapedagógus-hiány
A Szülői Hang Közösség novemberben megjelent segélykiáltása szerint (https://szuloihang.hu/m/szoszolo/ovoda/) válságos mértéket öltött az óvodapedagógus-hiány, és emiatt már országos szinten működésképtelenné vált a csoportonként két diplomás pedagógusra épülő óvodai rendszer.
A minőségi óvodai munkához egy óvodai csoportba két diplomás óvodapedagógus szükséges, az ő munkájukat segíti a dajka, és szükség esetén a pedagógiai asszisztens. Ideális helyzetben az óvodapedagógusok és segítőik csapatban dolgoznak, a gyerekek számára is harmonikus közösséget teremtve, a foglalkozások segítenek kibontakoztatni a gyerekek képességeit, készségeit. A gyakorlatban azonban egyre több helyen nem sikerül a csoportonkénti két diplomás óvodapedagógust biztosítani, miközben az alacsony anyagi és erkölcsi megbecsülés következtében egyre többen elhagyják a pályát, sokan nyugdíjba mennek, fiatalok pedig alig jönnek. Így elkerülhetetlenül sérül az óvodai nevelés minősége.
A kormányzat rendszerint arra hivatkozik,hogy a gyerekek számához viszonyítva nem állunk rosszul a pedagógusok átlagos számával, az országos statisztika azonban nem tükrözi a hatalmas helyi különbségeket. Valóban nem minden óvodában jelentkezik az óvodapedagógus-hiány, és működik sok olyan óvoda is – különösen kistelepüléseken –, ahol a kis létszámú csoportok javítják az országos átlagot. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy sok helyen viszont súlyos a pedagógushiány, túl kevés az óvodapedagógus a gyerekek létszámához képest.
A kormányzat tavaly augusztus végén rendeletben törvényesítette az óvodapedagógusok tömeges pályaelhagyása miatt kialakult kényszerű állapotot (326/2013. (VIII. 30.) A rendelet szerint már csak 8 és 12 óra között követelmény, hogy a gyermekekkel diplomás óvodapedagógus foglalkozzon, bármi fajta pedagógiai képzettség nélkül bárkit alkalmazhatnak. Az intézményvezetők – a szakemberhiány miatt – sokszor kénytelenek élni ezzel a lehetőséggel.
Ezenkívül törölték a kormányrendeletből (20/2012. (VIII. 31.) 12. §) azt a rendelkezést is, hogy a délelőttös és délutános óvodapedagógus jelenléte között kétórás átfedési időnek kell lennie.
Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy míg korábban a törvény szerint az óvodában mindig diplomás óvodapedagógusnak kellett lennie a gyerekekkel, ez most már csak 8 és 12 óra között előírás. Pedig óvodapedagógus nélkül nem lehetséges garantálni a pedagógiai színvonalat, így ezzel a gyerekek hátrányba kerülnek.
A kerületi körkép
Budafok-Tétény 14 tagóvodájában 65 óvodai csoport működését engedélyezte a fenntartó önkormányzat. (Ténylegesen 64 csoport működik.)
Az előírások alapján ezen csoportok működtetéséhez elvileg 128 óvodapedagógusra lett volna szükség a 2020-as kormányrendelet kiadásáig. A teljes létszám már akkor is illúzió volt, de a pedagógiai asszisztensek óvodai munkakörbe történő „legalizálása” sem javított a helyzeten.
A kerületi létszámadatokkal kapcsolatban több hónapos levelezést folytattam a kerületi oktatási feladatok felügyeletét ellátó Dankóné Hegedűs Jolán (független) alpolgármesterrel. A megkapott adatok sokszor ellentmondásosak voltak, sok esetben a tényleges pedagógushiány nehezen volt kikövetkeztethető az adatszolgáltatás „furcsaságai” miatt, de a kép lassan összeállt. Az ellentmondás oka, hogy más szám jön ki, ha csak az üres álláshelyeket nézzük és más szám jön ki, ha a ténylegesen távollevő pedagógusokat nézzük.
Az előbbi esetben 28 fő, míg az utóbbi esetben 40 fő a hiány, hiszen 9 fő GYES-en, míg további 3 fő tartós betegállományban van jelenleg. (Megjegyzendő, hogy az alpolgármester asszony még októberben is csak 22 fő hiányról tájékoztatott.)
Mindez azt jelenti, hogy a 2021/2022-es nevelési évben, az előírt 128 fő helyett, 88 fő óvodapedagógust alkalmaz a kerület! A szakemberhiány 31%-os!
Mindezt a fenntartó úgy tudja kezelni, hogy a rendszer „működtetésébe” – 2020 szeptembere óta immár legálisan – bevon 7 fő nyugdíjast és további 22 fő felsőfokú képzettséggel nem rendelkező pedagógiai asszisztenst.
A XXII. Egyesített Óvoda 14 tagóvodájában tehát:
- 7 olyan csoport működik (11%), ahol nyugdíjas óvónő foglalkozik a gyerekekkel másik óvónő vagy pedagógiai asszisztens mellett;
- 22 olyan csoport működik (34%), ahol az óvodapedagógus mellett nincs felsőfokú szakképzettséggel rendelkező kolléga, a gyermekek nevelését pedagógiai asszisztens bevonásával végzik;
- 11 olyan óvodai csoport működik (17%), ahol az óvodapedagógusnak nincs sem óvodapedagógus, sem pedagógiai asszisztens társa.
Nézzük meg, hogy ennek hatásairól a fentebb jelzett felmérésben miként vélekednek az érintett pedagógusok és szülők.
„Az óvodában, ahol dolgozom óvodapedagógus hiány van. Csupán 2 csoportban van 2 óvónő, a többi csoport munkáját pedagógiai asszisztens segíti az 1 óvónő mellett, vagy az óvónő egyedül kénytelen dolgozni. Reggeltől egészen uzsonnáig, utána összevont csoport. Egész évben 1 óvónő viszi az egész csoportot mindenféle túlórapénz nélkül, nagy létszám mellett. Bőven megvan a heti 40 óra. Vajon mikor készül fel? Mikor van a családjával? Kivel beszéli meg a felmerülő nevelési helyzeteket? Mikor van a munkán kívül bármire is ideje?”
Pedagógus, Budapest XXII. kerület
„Óvodában dolgozom pedagógiai asszisztensként, ahol a gyermekvédelmi feladatokat is el kell látnom, amiért semmiféle ellenszolgáltatást nem kapunk. A tavalyi évben 2 óvodáért is felelős voltam, mellette délutános óvónő egy csoportban. 8 órás a munkaidőnk, sokszor az óvónő hamarabb elmegy haza, mi pedig maradunk, sokszor zárósként is. Az óvónő 6,5 órát van csoportban, mi 8 órát, úgy, hogy mellette ott az adminisztráció, gyermekvédelem. Ja a fizetésünk sokkal kevesebb. Spórolnak rajtunk, nem keveset!!!! Ez nem az óvónők ellen szól!”
Gyermekvédelmi dolgozó, Budapest XXII. kerület
„Az óvodánkban 3 csoportra 4 óvónő jut, 2 pedagógiai asszisztens és 2 dadus. A mi csoportunkban 1 óvónő van és 1 dadus. Legutóbb a konyhás nénit láttam a csoportszobában. Nem ebédet, vagy uzsonnát osztott, hanem besegített a pedagógiai feladatokba. Sokszor kérik, hogy ebéd után vigyük haza gyermekünket. Sokszor összevont csoportok vannak.”
Szülő, Budapest XXII. kerület
„Mi az egyesített óvodához tartozunk. Azt látom, hogy a csoportban sajnos alig van óvónő. Plusz még a vezető is távozik az óvodából. Ez ahhoz fog itt vezetni, hogy az óvoda vezetővel több óvónő és dadus is eltávozik. Túlterheltek a pedagógusok.”
Szülő, Budapest XXII. kerület
Adminisztrációs terhek
Ha a fizetés nem is motiváló ma egy pályakezdő vagy a pályán több évtizedet eltöltő óvodapedagógus számára, legalább a létszámhiányra való tekintettel békén hagynák őket, hogy a gyerekekkel legyenek és kreatív foglalkozásokat tartsanak! De ebbe is beleszól a nyomasztó mennyiségű adminisztráció. A pedagógusoknak dokumentálniuk kell az elvégzett munkát, a gyermekek fejlődését, és egyben folyamatosan bizonygatniuk kell, hogy továbbra is alkalmasak a pályára. Különösen abszurd ez annak fényében, hogy a kormány közben semmilyen végzettséget nem kíván meg a kora reggel és a délután dolgozóktól, ellenben a dokumentáció és a pedagógiai munka továbbra is a diplomás pedagógus vállát nyomja.
„Az integráció teljes kudarca jellemzi az óvodákat. Személyi és tárgyi feltételek hiánya. Nincs megfelelő mennyiségű szakember, az óvodapedagógusok és a szülők magukra maradnak a nehézségekkel. A fenntartó nem néz szembe a kialakult helyzettel. Az elvárások (dokumentáció) nagyok, azonban nem cél és nincs érdeme, megbecsülése a magas fokú szakmai munkának.”
Szülő, Budapest XXII. kerület
Hol a minőségi idő?
Az óvodapedagógus-hiány súlyos következménye, hogy egyre gyakrabban alakulnak ki nagy létszámú (25-30 fős) csoportok, és emiatt nem jut elegendő figyelem a gyerekekre.
Kerületünkben a 2020/2021-es nevelési évben 20 ilyen, legalább 25 gyermekkel rendelkező magas létszámú csoport működött.
Az óvodai munka lényege lenne az egyéni bánásmód, a differenciálás. Így ezekre a ma már természetesnek számító megoldásokra nem jut idő, energia. Különösen fájó ez akkor, amikor a gyermekeknek sajátos egyéni odafigyelésre vagy fejlesztésre lenne szüksége. Az óvoda részben tudná kompenzálni a nehéz családi háttér miatti lemaradásokat is, de csak akkor, ha rendelkezésre áll a minőségi idő, és adottak a feltételek.
„Óvónőként 6 csoportos óvodában 4 csoportot egyedül visznek a kollégák, köztük én is. Elvárják, hogy vállaljuk bemutatókat, járjunk mi is más óvodákba bemutatóra. Mégis hogyan???? Túlórázunk, pénz nélkül. Lássunk el, fejlesszük BTM-es gyerekeket 26-30-as létszámban. Egyedül... És még mindig nem ébredtek fel, hogy pár év és nem lesz pedagógus! Nem vonzó a kezdő 140000 Ft-os fizetés...”
Szülő, pedagógus, Budapest XXII. kerület
Akik a leginkább kiszolgáltatottak
Különösen nehéz helyzetben vannak azok a speciális törődést igénylő SNI-s (sajátos nevelési igényű), BTMN-es (beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel bíró) és hátrányos helyzetű gyerekek vagy más nehézséggel küzdők, akiknek speciális fejlesztésre van szükségük.
Kerületünkben a tavalyi nevelési évben 39 SNI-s gyermek ellátását kellett biztosítani és további 27 SNI-s gyermek szakértői vizsgálatra várt. (Ezen gyermekek a létszámban kettő, illetve három gyermeknek „számítanak”.) Az érintett gyermekek száma sajnálatosan emelkedő tendenciát mutat, mely tovább súlyosbít az ezen a téren is jellemző szakemberhiány (fejlesztőpedagógus, logopédus, pszichológus).
Ezek a gyerekek gyakran nem kapják meg a szükséges fejlesztő foglalkozásokat, pedig ez számukra alapvető jelentőségű lenne. A tehetősebb családoknak talán van lehetőségük magánúton fejleszteni gyermeküket, de ez sokaknak nem elérhető, és így sajnos a felnőtt társadalom nem tudja megadni minden gyermeknek azt, ami a fejlődéséhez leginkább szükséges lenne.
„Kevés a gyógypedagógus, a fejlesztőpedagógus, az óvodapedagógus, a szaktanár. Alacsonyak a bérek, a problémás gyerekek száma viszont növekszik.”
Szülő, pedagógus, Budapest XXII. kerület
Hol van a hivatástudat határa?
Az anyagi és erkölcsi megbecsülés hiánya, a hatalmas mennyiségű értelmetlen adminisztráció, az óriási túlterheltség, a hibás kormányzati döntések sorozata és a pedagógusszakma semmibevétele oda vezetett, hogy az óvodapedagógusok közül sokan elfáradtak, kiégtek – még azok is, akik a kisgyermekekkel való foglalkozást hivatásuknak tekintik és élnek-halnak a gyermekekért. Nyilvánvaló, hogy mindez a gyerekeken csapódik le.
„Az óvodában 7 csoportból 4 óvónői állás nincs betöltve, pedagógiai asszisztens sincs elegendő. Emiatt délután összevonnak csoportokat, tehát 1 felnőttnek kéne vigyázni kb. 50 gyerekre, rossz idő esetén ráadásul bezsúfolva őket 1 csoportszobába. Ez megengedhetetlen! Belekényszerítenek, hogy délután hazavigye a gyereket, aki tudja. Aki meg nem, az aggódhat folyamatosan. A megmaradók erőn felül teljesítenek már régóta, munkaterheik olyan nagyok, hogy félő, inkább ők is elmennek. Ilyen körülmények között az óvónők részéről a csoportos fejlesztésre kevés a lehetőség, a kislétszámú vagy egyéni fejlesztésre pedig szinte semmi.”
Szülő, Budapest XXII. kerület
„Az óvónő nem lehet beteg. Egy óvónő van egy csoportra és egy dada. Pedagógiai szakasszisztenssel próbálják tehermentesíteni az óvónőket, aki délután felügyel. Hihetetlen ami zajlik, több csoportban is csak egy óvónő van. Hogy fognak így felkészülni az iskolai életre?”
Szülő, Budapest XXII. kerület
„Idén mentem, illetve elmenekültem nyugdíjba! Elég volt! Az én unokámnak lasszóval kell fogni még egy önfeláldozó óvó nénit? Csúszásban vannak a gyerekek, éretlenek, fejlesztések tömkelegére lenne szükség. SEGÍTSEN már VALAKI! Kívánom, hogy sikerüljön valamit elérni, nincs már idő és minden hét megnyomorítja a pedagógusokat!”
Pedagógus, Budapest XXII. kerület
Mi történt a Csemetekert Tagóvodában?
A fentiek jól mutatják, hogy Budafok-Tétény valóban kisváros a nagyvárosban. Az országos szakemberhiány már nálunk is a működőképesség határait feszegeti.
Ilyen előzmények után a nyár végén szűk körben derült égből villámcsapásként hatott a hír, hogy a Csemetekert Tagóvoda vezetője, mesterpedagógus, szakértő lemondott vezetői megbízásáról és bejelentette távozási szándékát is. Orbán Judit, a XXII. kerületi Egyesített Óvoda intézményvezetője a lemondását azonnal tudomásul vette és két hónapos felmondási idejének letöltésére kötelezte.
Az okok között a fent leírt folyamatok közül bőven lehetne választani (túlterheltség, kiégés, magas gyermeklétszámok stb.), de itt azért másról volt szó. Már maga az a tény is számos kérdést vetett fel, hogy valaki nem a nevelési év végén, hanem annak elején mond fel, és a kerületi óvodai intézményvezető nem is próbálja meg marasztalni az egyik legmagasabban képzett tagóvoda-vezetőt. De a válaszra váró kérdések és értetlenkedések száma csak tovább növekedett.
A kerület közvéleménye az ügy kirobbanásáról semmit nem tudott. Elsőként az óvoda pedagógusai, alkalmazottai és a gyermekek szülei értesültek a vezető lemondásáról, de annak okait ekkor még ők sem ismerték.
Kétségbeesésükben mind a szakmai, mind a szülői közösség írásban a fenntartó önkormányzathoz fordult részben magyarázatot, részben a távozás megakadályozását várva.
Az óvodapedagógusok, alkalmazottak – nevüket vállalva – írták le észrevételeiket, kérdéseiket, melyekre a polgármestertől és a képviselőktől várták a választ.
A szülők levelét 100-an (!) jegyezték. Ebben értetlenkedésüknek adtak hangot, hogy miért nem tett kísérletet a fenntartó sem a megbecsült tagóvodavezető megtartására, különösen a szűkös humánerőforrásra való tekintettel?
„Tartunk attól is, hogy a súlyos létszámhiány annyi többletmunkával jár a megmaradók számára, hogy felmondási hullám indulhat el, és a még meglévő dolgozók is inkább egy másik olyan kerületbe mennek át, ahol ugyanezért a bérért kedvezőbb munkafeltételekre találnak.”
A levelek kézhezvételét követően azonnal kezdeményeztem az Oktatási, Kulturális és Testvérvárosi Bizottság (OKTB) összehívását, melyet a Polgármester - hatáskör hiányára hivatkozva - elutasított, tekintettel arra, hogy a felmondott tagóvoda-vezetőnek nem munkáltatója a szakbizottság.
Valami azért mégis megmozdult a háttérben. A polgármester fenntartói szakértői vizsgálat lefolytatását rendelte el és mediátort jelölt ki annak érdekében, hogy a tagóvoda-vezető a helyén maradhasson.
A fenntartó által elrendelt szakértői vizsgálat lefolytatására Karsay Ferenc polgármester – furcsa módon – Orbán Judit intézményvezető szakmai vezető-helyettesét kérte fel. (Gondoljunk bele a szituációba: a saját vezetőm ellen megfogalmazott szakmai kifogások hitelességét kell nekem, a helyettesnek megvizsgálnia a kerületi intézményvezető munkáltatójának felkérésére. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy a feladattal miért nem bíztak meg egy külsős szakértőt? Csak remélni lehet, hogy mindez nem azzal a céllal történt így, hogy a vizsgálat eredményétől tulajdonképpen függetlenül, házon belül, szép csendben „rendezik majd a sorokat”…)
A mediátor munkáját október közepére elvégezte, melynek eredményeként a tagóvoda-vezető a maradás mellett döntött. Egy évig és feltételekkel. Ezekről a feltételekről és az időközben elkészült szakértői jelentés tartalmáról a képviselők azonban eddig semmilyen tájékoztatást nem kaptak.
Az eddigi folyamatokról (névtelen levél, pedagógusok és a szülők levele) azért egyre tisztább a kép.
Jelentős változásnak kell ugyanis történnie, hogy a kerületi óvodai rendszer alatt a vékony jég be ne szakadjon. A segélykiáltók üzenete egyértelmű: romlott a nevelés színvonala, a kollégák túlterheltek, rossz a munkaköri légkör, nincs vagy nem elégséges a belső kommunikáció, és mindezek felett egyre láthatóbb vezetői válság jellemzi óvodáinkat.
A tagóvoda-vezető megtartása fontos részsiker, ugyanakkor azt gondolom – és ezt a névtelen levél és a pedagógusi, szülői vélemények is alátámasztják – a probléma túlmutat a Csemetekert Tagóvodán.
Sajnos az eddig nyilvánosságra került nyilatkozatok olyan mértékű dolgozói bizalomvesztésről tanúskodnak, amelyek erősen kétségessé teszik, hogy ez a bizalom helyreállítható-e egyáltalán.
A mostanihoz hasonló helyzetek megelőzéséhez szükséges lenne az Önkormányzat, mint fenntartó és egyben, mint a XXII. kerületi Egyesített Óvoda vezetőjének munkáltatója részéről a megfelelő ellenőrzési mechanizmusok kialakítása.
A Köznevelési tv. 69. § (4) bekezdés előírja egy rendszeres, anonim kérdőíves felmérés meglétét.
„2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről
39§ A köznevelési intézmény vezetője
69§ (4) A nevelési-oktatási intézményvezető munkáját a nevelőtestület és a szülők közössége a vezetői megbízásának második és negyedik évében személyazonosításra alkalmatlan kérdőíves felmérés alapján értékeli. Az országos pedagógiai-szakmai ellenőrzés az intézményvezető munkájának ellenőrzése és értékelése során a kérdőíves felmérés eredményét is figyelembe veszi."
Tudomásom szerint a XXII. kerületi Egyesített Óvoda 2019 augusztusában kinevezett intézményvezetőjének munkájáról ilyen dolgozói, szülői körre kiterjedő, anonim kérdőíves felmérés nem készült a megbízatásának második évében.
Ha már vékony jég...
A folytatásban a jobbító javaslatok megfogalmazása mellett igyekszem majd bemutatni azt is, hogy miként szervezte meg a kerületi óvodák intézményvezetője a Polgármester kérésének megfelelően, de a Pedagógiai Programot, a létszámhiányt és az óvodapedagógusok túlterheltségét figyelmen kívül hagyva, a délelőtti nevelési idősávban (!) a gyermekek heti korcsolyaoktatását a budafoki Duna-parton megépült jégsátorban.
Hamarosan folytatjuk…
