Hogyan történt régen? Mit tapasztalhatunk ma? Mi lesz az óvodáink szakmai színvonalával? Miért alakult így a helyzet? Hol kell keresnünk a bajok forrását? Mi van a háttérben? Meddig tűrhető az öntörvényűség, a szakmaiatlan hozzáállás egy túldimenzionált, túlfavorizált óvodai felső vezető részéről? S vajon miért születtek a segélykiáltásnak is beillő, névtelen levelek? Ki a városvezetés által „kinevezett, 1. sz. közellenség”? Miért hiszik el maguknak, hogy másoknak nem lehet igazuk, csak nekik? És mi az oka a hirtelen beindult, önkormányzati képviselői tagóvodai látogatásokba burkolt „tűzoltásnak”? Valójában mire megy ki a „játék”?

Számos kérdést leírhattam volna még, de – azt gondolom – már ezek is elegendőek lehetnek ahhoz, hogy az olvasók jól sejtsék, hogy ebben a blogban, miről is lesz szó valójában. Igen, a XXII. kerületi Egyesített Óvoda körül immáron két és fél éve folyó, mondhatni, sorozatos „konfliktusokról” (is), melynek a végére valóban jó volna már pontot tenni. De, ismerve a körülményeket, aligha bízhatunk ebben. Budafok-Tétény fideszes városvezetése - Karsay Ferenc polgármesterrel az élen - a saját jól felfogott érdekei mentén csak arra koncentrál, hogyan olthat ki szinte minden olyan kezdeményezést, jobbító szándékú, segítő célzatú, konstruktív felvetést, avagy kritikát, amelyek a XXII. kerületi óvodai nevelés 2019. előtti színvonalának visszatérését, egy szakmailag jól vezetett (tag)óvodai rendszer megőrzését célozná, sőt, annak jelentős továbbfejlesztését szolgálná.

Több, mint két és fél évtizede veszek részt kerületünk önkormányzatának munkájában. Ismerem a működés csínját-bínját, így a buktatókat, a lehetséges kitörési irányokat, de a lobbizási lehetőségeket, azaz a mit és miérteket, valamint a hogyant is. Ez a negyedszázados munka, melynek során – lévén, hogy pedagógus végzettségem van (nem mellesleg számos kerületi óvodapedagógus tanítványom is volt) – többségében oktatási-nevelési kérdésekkel foglalkoztam, nem homályosította el a látásomat. Tapasztalatokkal a hátam mögött politikai ellenfeleim nem igazán tudnak „megvezetni”. Pedig erre lankadatlanul törekszenek.

Mint abban a már-már véget nem érő „küzdelemben” is, ami a kerületi óvodáink működtetését illeti 2019 augusztusa - a XXII. kerületi Egyesített Óvoda új intézményvezetőjének „áterőszakolt” kinevezése, és az októberi önkormányzati választásokat követően spontán jelentkező, sajnos megalapozottan kirobbant konfliktusok - óta.

Egy választott körzeti önkormányzati képviselő, mint jómagam is, akkor teszi jól a dolgát, ha a választókerülete „ütőerén” tarja az ujját, s figyel minden olyan rezdülésre, ami az itt lakó embereket érinti, beleértve a területén működő intézményekben történteket is. Az általam képviselt városrészben működő Vöröskereszt utcai Csicsergő tagóvoda nem csak azért nőtt közel a szívemhez, mert az én gyerekeim is ide jártak, hanem azért is, mert az óvoda közössége mindig jó szívvel fogadott jeles ünnepségeik alkalmával, nyitottságuk révén az elmúlt években, évtizedekben jó munkakapcsolat alakult ki közöttünk. Amikor az önkormányzat Oktatási Bizottságának elnöke voltam, egészségesen szélesedett ki ez a kör valamennyi kerületi óvodánkra. Szakmai munkájukat minden tekintetben elismerés és megbecsülés övezte nemcsak a képviselők, hanem Budafok-Tétény közössége részéről is.

A 2019-es önkormányzati választásokat követően azonban sok tekintetben új korszak kezdődött nemcsak az önkormányzat, hanem óvodáink életében is.

Bár Karsay Ferenc polgármestertől oktatásért felelős tanácsnoki kinevezést kaptam, kifejezetten szakmai kezdeményezéseimet, konstruktív együttműködési szándékkal megfogalmazott kritikáimat kivétel nélkül politikai támadásnak állította be, ezért a nekem szóló megbízását rövid úton visszavonta. Ma már teljesen egyértelmű és kijelenthető, hogy a polgármester célja nem a szakmai együttműködés, hanem az elhallgattatásom volt, azaz, hogy ellenzéki képviselőként felejtsem el a napi oktatási-nevelési ügyes-bajos teendőket, az óvodáknak lehetőség szerint még a környékére se menjek, maradjak csendben. Ez a mások esetében jól bevált taktikája nálam nem jött be. Már csak az oktatás és nevelés ügye iránti, sok-sok évtizedes felelősségérzetem miatt sem.

A pandémia indulása óta csak azt hallani a XXII. kerületi Egyesített Óvoda vezetőjétől – azon tényleg ritka alkalmakkor is, amikor a „véd erejétől” kísérve egyáltalán megjelenik az Oktatási, Kulturális és Testvérvárosi Bizottság (OKTB) ülésén –, hogy a járvány, milyen hihetetlenül komoly akadályokat gördített a napi munkájuk elé. Sajnos tényleg csak az az érzés alakulhatott ki az emberben, mintha a Covid-19 volna a jó kifogás, hogy fontos – félve írom le, hogy kötelező -, a járványtól függetlenül is elvégzendő, szakmai tevékenységeket nem végeztek el. Mintha a tagóvoda-vezetői értekezletek és iránymutatások, az óvodalátogatások és szakmai ellenőrzések, valamint a szakmai munkaközösségi értekezletek elmaradását, meg nem tartását - azaz minden olyat, ami a valódi és szükséges óvodapedagógiai szakmai munka fontos eleme - a járványra lehetne ráfogni.

Két éve.

Meddig lehet ilyet csinálni? Hiába állítják, hogy minden rendben van, tudjuk, hogy mi a szomorú valóság.

Hosszú hónapokig tartó küzdelmet folytattam azért, hogy – korábban, mint tanácsnok, majd a pozícióból történő gyors visszahívásomat követően, mint az Oktatási Bizottság (OKTB) tagja - információkhoz jussak intézményeink működésével kapcsolatban, kiemelten például a tagóvodáinkat érintő óvodapedagógus létszámhiány tekintetében. A témában folytatott levelezésem a bizonyíték arra, hogy a területért felelős Dankóné Hegedűs Jolán alpolgármester jó esetben csak mellébeszélt, rossz esetben viszont a legtöbb kérdésemre nem is válaszolt, de az mindig jól látszott, hogy felsőbb utasításnak megfelelően ide-oda dobálózik az adatokkal, sokszor önmagával is ellentmondásba kerülve, talán annak érdekében, hogy ne tudjam kihámozni a számokat, ne tudjak még csak hozzávetőleges következtetéseket se levonni a valós létszámhelyzetet illetően. Döbbenetes, hogy a fideszes városvezetés el akarta fedni a tényleges állapotot. Tudom, hogy ez igen-igen kellemetlen nekik, ugyanis a 12 éve hatalmon lévő kormány felelőssége és semmittevése nagyon is megáll ezen a téren (is).

Budafok-Tétényben mintegy 40 fős óvodapedagógus hiány van. Drámai a helyzet, hiszen a szükséges óvodapedagógus létszám mintegy harmadáról van szó. De, határozott törekvést arra, hogy véres verejtékkel akár, de küzdjenek az üres helyek feltöltéséért, no, azt aligha lehetett tapasztalni.

Az iménti példám csak egy a sok közül, ami bizonyítja, hogy úton útfélen igyekeznek akadályozni a konstruktív célzatú, szakmai érdeklődést és munkát, mert a XXII. kerületi Egyesített Óvoda vezetőjének – a vezetői gyakorlat nélkül beosztásába helyezett polgármesteri potentát – Malaczkovné Orbán Juditnak a tevékenysége nem lehet kritika tárgya.

Közvetlenül a választásokat követően – még a vírusjárvány előtt - megtiltották a tagóvodák látogatását, a korábbi években természetesnek vett - együttműködési célzatú, segítő szándékú – kapcsolattartást a tagóvoda-vezetőkkel és az óvodapedagógusokkal. Csak írásban és az intézményvezetőn, majd újabb húzással csak az alpolgármesteren keresztül... Könnyen rájöhet bárki, így akarták blokkolni az információ áramlást a tagóvodák felé, s onnan vissza, az OKTB, és persze a képviselők felé is. De, ha mégis lehetőséget adtak, akkor is csak Dankóné „felügyeletével”, cenzori jelenléte mellett beszélhettem volna tagóvoda-vezetővel. Az óvodapedagógusokkal akkor sem, nyilván, az Egyesített Óvoda intézményvezetője ezeken sem lett volna jelen. A pálfordulás az elmúlt napokban következett be, de erről később, tanulságos lesz ez is.

Mindezen előzmények ellenére tény, hogy a (tag)óvodai valós viszonyokról az információk mégis csak eljutnak az OKTB-ig, így hozzám is, mert szerencsére nemcsak voltak, de vannak is még olyan, a szakmájuk iránt igen elkötelezett, a munkájukra, eredményeikre büszke óvodapedagógusaink, akik hangot adnak a nemtetszésüknek. Megalapozottan. Mint például az az információ is - amikor a kinevezésemet követő tizedik hónapban (!) 2020 szeptemberében az első és egyben az utolsó vezetői értekezleten vettem részt az óvodaközpontban, mint tanácsnok -, miszerint az a telefon ment ki a tagóvodáknak a központból, hogy nem panasznap lesz, az általam feltett kérdésekre senki nem válaszolhat a kerületi óvodavezetőn kívül. Így is lett. Tanulságos értekezlet volt.

A névtelen levelek nyomában

A panaszok azonban előbb-utóbb csak eljutottak a felszínre.

2021 szeptemberétől napjainkig két - kerületi óvodáink belső viszonyait feltáró – névtelen levél borzolja a kedélyeket mind az önkormányzat, mind a tagóvodák körében.

Az első névtelen levelet Karsay Ferenc polgármester kapta kézhez még szeptemberben. Amikor a levélírók látták, hogy napok telnek el és nem történik semmi érdemleges, a levelük egy példányát, kerülő úton, a Demokratikus Koalíció postaládájába is bedobták. Így jutott el hozzám is. Kiderült, hogy Karsay ráült a levélre. Megértem, hogy első reakcióként csendben volt, mert ez a segélykiáltás – ahogy a levél írói is fogalmaztak – olyan terhelő tényeket tartalmazott, amelyekről csak azok tudhattak, akik ezekhez az információkhoz közel álltak, azokat át- és megélték, bőrükön tapasztalták, hát persze, hogy Karsay ezekről mindenképpen hallgatni akart olyan átlátszó kifogással, hogy névtelen levélre nem reagál. Teszem hozzá, még akkor sem, ha a levélírók aligha cáfolható tényeket soroltak fel.

Később azt mondta: „Nevetséges, ami a névtelen levélben van!”

Nem csak én, de mások sem tudtak rajta nevetni!

Érdemes idézni a levélből:

… Mindannyian tudjuk, hogy sok évvel ezelőtt, amikor összevonták a kerület 14 óvodáját egy új szemlélet, és rendszer alakult ki, és sok munkával, hatalmas eredményt sikerült felmutatnunk. … a lényeg, hogy erős, magas színvonalú egységet kovácsoltak belőlünk.

Sajnos az utolsó két év a kinevezett új vezetővel, az eltelt időszak alatt, nemhogy további fejlődés volna tapasztalható a szakmai munkánk színvonalának terén, hanem folyamatos visszaesést érzünk, sajnos folyamatosan amortizálódnak az eddigi eredményeink.

Az új vezető, Orbán Judit diktatúrát hozott. Bizonyos posztokra a hozzá hűséges kollégákat ültette, mely folyamatosan feszültséget gerjeszt. Megosztotta az Egyesített Óvoda kollektíváját, megosztottak lettünk. Szomorú, hogy úgy kell dolgoznunk, hogy már-már elvesztettük egymással szemben a bizalmunkat, és nem merünk egymás előtt beszélni sem.

Vezetői döntéseivel bérfeszültségeket gerjeszt. …”

A fenti idézetben foglaltakat nem tudom cáfolni, de azokat a sorokat, mondatokat sem, amelyeket most nem idézek. Amelyekben a levélírók felsorolják, hogy mi történt a karantén időszaka alatt, hogy kerület szerte hány kitűnő kolléga állt fel az intézményvezető miatt, akiket, miután közölték, hogy nem maradnak, semmibe vett, átnézett rajtuk, no meg az egyre romló személyi feltételeket, és sorolhatnám még. De utaltak egy tavaly szeptemberben kirobbant, újabb botrányra is, amikor is az intézményvezető rezignált nyugalommal engedte volna el a kerület egyik legkiválóbb, de neki nem tetsző tagóvoda-vezetőjét, aki pont a nevelési év kezdetén mondott le az intézményvezetővel megromlott szakmai kapcsolatára hivatkozva.

Mivel ekkor a Csemetekert tagóvoda (VII. u.) nevelői, munkatársi közössége egy emberként, a nevüket is vállalva álltak ki Horváth-Medla Anikó mellett, amihez a szülők közösségének több mint száz tagja, a nevüket szintén vállalva csatlakozott, a városvezetés részéről beindult egy „felmentő folyamat”, de nem a tagóvoda-vezető, hanem a kerületi intézményvezető védelme érdekében. Baráti mediátort jelöltek ki egy kerületi szakpszichológus személyében, valószínűleg azzal a céllal, hogy a tagóvoda-vezető maradjon a helyén, üljön el a vihar, s a kritikák kereszttüzébe került kerületi óvodavezető emelt fővel jöjjön ki az egészből. Erről az egész folyamatról megint egy idevágó, de napjaink folyamataira is jellemző versidézet jut eszembe:

… fecseg a felszin, hallgat a mély.”

Hát persze, hogy hallgat! Közeledik az április 3-ai országgyűlési választás, élesedik a „kultúrharc”, mindent be kell vetni annak érdekében, hogy a XXII. kerületi Egyesített Óvoda körüli botrányok egyszer, s mindenkorra megszűnjenek. Ahogy kormányzati szinten is érzékeljük, Budafok-Tétényben is bevetnek anyait, apait annak érdekében, hogy a Fidesz-KDNP jelöltje győzzön a választásokon. Ezt a politikai célt szolgálják az óvodapedagógusoknak is kiosztott, minden eddiginél magasabb jutalmak, a „béremelések”, és még az ellenzéki javaslatra csoda számba menően elfogadott bérkiegészítések is.

És ilyen körülmények, no és egy második, tavaly karácsonykor a képviselő-testület tagjaihoz ismételten eljuttatott, újabb névtelen levél után – ami azt emelte ki, hogy a mediátori munka és az elrendelt szakértői vizsgálat ellenére semmilyen érdemi változás nem következett be  a XXII. kerületi Egyesített Óvoda irányítása terén –, január végén - miután az ellenzék közös országgyűlési képviselő-jelöltjének, megválasztott körzeti képviselőnek, Tóth Endrének az önkormányzati választást követően két és fél évvel (!) lehetősége volt meglátogatnia a körzetében lévő tagóvodát -, hirtelen felajánlották valamennyi önkormányzati képviselőnek is, hogy akiknek a választási kerületében tagóvoda van, egyeztetett időpontban kimehetnek, s elbeszélgethetnek a tagóvoda-vezetőkkel. Nem, az óvodapedagógusokkal most sem. És továbbra is csak Dankóné Hegedűs Jolán alpolgármester cenzori jelenléte mellett és pont a Covid-19 újabb hullámának kellős közepén, amikor pl. több tagóvodában jelentős számú gyermekcsoport sem működött. Jött az indok, jelenleg ez nem probléma, lehet látogatni.

Érdekes, korábban épp ez volt a fő probléma.

Óvodalátogatás biodíszletként

Az óvodalátogatásokra február első napjaiban került sor. Ahogy képviselő-társaimtól tudom, a látogatások általában fél óra alatt befejeződtek, és csak én voltam olyan megátalkodott, hogy a választókerületemben lévő tagóvodában több, mint másfél órát töltöttem, mert pedagógusként, és óvodapedagógusokat is tanító tanárként két és fél évnyi kizárást követően tényleg érdekelt, hogy milyen szakmai munka folyik ott, milyen gondokkal, problémákkal szembesülnek, milyen megoldandó feladatok előtt állnak? Nem tartott sokáig, hogy felmérjem, a tagóvoda-vezetőtől - természetesen nem az ő hibájából - egyenes, egyértelmű és őszinte kérdésekre, jó esetben csak részben vagy egyáltalán nem kapok őszinte válaszokat. Miért? Dankóné eleve úgy kezdte a hatszemközti beszélgetést, hogy a

„névtelen levelekben foglaltak nem igazak, ebből indulunk ki”.

Bevallom, meglepett egy ilyen indítás, s bennem épp az ellenkezőjét erősítette, azaz a két névtelen levélben leírtak nagyon is megalapozottak, ilyen zsigeri elutasítás csak akkor jön, ha a megfogalmazottak telitalálatokat értek el. És azt sem gondolhatja senki komolyan, hogy egy tagóvoda-vezető – ha egyáltalán akarna vagy merne is ilyet tenni, s pláne, ha nem a kedvenc tagóvoda-vezetők közé tartozik – majd az egyik közvetlen főnöke előtt fog nyíltan beszélni. Mutasson valaki nekem olyan beosztottat, aki tudatosan maga alatt vágja a fát…

Olyan érzéssel álltam fel attól az asztaltól - ami mellett évtizedeken át beszélgettem a mindenkori óvodavezetővel -, hogy a jelenlegi tagóvoda-vezető kérdéseimre adott válaszai inkább voltak „visszafogottak”, túlságosan is konszolidáltak, jól fésültek, mint feltáróak, amiért ismét leírom, nem őt terheli felelősség.

Ugyanis ismerem a tagóvoda belső viszonyait, a problémáikat is, annak ellenére, hogy ezerrel akadályozzák a kapcsolattartásomat. Ha ilyen keretek között folytak a többi tagóvodában is a beszélgetések, akkor már most „kimondható”, hogy mindent meg tudnak oldani, nincsenek gondok és problémák, még a súlyos létszámhiány se gond, minden gond nélkül meg tudják oldani a korcsolyázásokkal, úszásokkal kapcsolatos megannyi, valójában igen komoly terhet jelentő szervezési és egyéb feladatokat is, és minden zökkenő nélkül megy a pedagógiai munka is, és akkor hurrá, itt van már a kánaán, lehet lengetni a győzelmi zászlót.

Mindenki tudja, hogy nem így van!

A slusszpoén csak ez után következett, de már a tagóvoda épülete előtt beszélgetve.

Dankóné magabiztosan kijelentette, hogy

az önkormányzat vezetése számára egyértelmű, hogy a névtelen leveleket szerzője te vagy!"

Kiugrott a szög a zsákból. Lám, ezek szerint a szemükben én vagyok az 1. sz. közellenség. Mit lehet erre mondani? Azonnal jönne a kabátlopás, vagy a van sapkája, nincs sapkája esete…

Bizonyítékuk persze nincs, de így megint politikai síkra lehet terelni egy szakmai kérdést.

Hogy még sincs minden rendben, annak bizonyítékaként álljon itt három példa.

1. Az óvodalátogatásom másnapján megtartott vezetői értekezleten (amelyet szeptember óta nem hívtak össze, noha ezt havonta kellene megtartani) a kerületi intézményvezető közölte a kollégákkal, hogy őt személy szerint

nem érdekli a névtelen levél, ha valakinek gondja van vele, az menjen be hozzá és az óvodákon belül a tagóvoda-vezetők oldják meg a problémákat.”

2. Az OKTB február 22.-i ülésére Dankóné által beterjesztett "Tájékoztatás az Egyesített Óvodát érintő fenntartói kezdeményezésekről" tárgyú előterjesztés szerint

2021. október 18-án névtelen levél érkezett a helyi DK postaládájába, melyet a széles nyilvánossággal Perlai Zoltán képviselő osztott meg, mit sem törődve annak valóságtartalma előzetes ellenőrzésével, személyiségi jogokat tiszteletben nem tartó, becsületsértésre is alkalmas állításaival. A levél a kerületünkben működő 14 tagóvoda működésével és az Egyesített Óvoda vezetőjének tevékenységével részletesen, korlátozás nélküli elmarasztalással foglalkozott...

...A névtelen levél keletkezését és annak valótlanságokat tartalmazó, az Intézmény vezetőjét szándékosan lejárató megfogalmazásait a legtöbb tagóvoda-vezető visszautasította, sőt kikérte maga és kollégái nevében. Saját megfogalmazásuk szerint nem félnek megnyilvánulni, bármikor, nyíltan, személyesen is és őszintén fordulhatnak az Egyesített Óvoda vezetőjéhez."

Ez igen dícséretes, de mi a helyzet a beosztott kollégákkal, óvodapedagógusokkal, dajkákkal, óvodai dolgozókkal? Őket miért nem kérdezi meg senki?

3. Az önkormányzat vezetése által jelentéktelennek tekintett névtelen levél kapcsán valamint a Csemetekert Tagóvoda (VII. u.) vezetőjének "megtartása" érdekében lefolytatott ellenőrzése során  tavaly decemberre elkészült és az OKTB tagjai számára megküldésre került egy - a kerületi óvodák működési problémáit is érintő, azok feloldását célzó intézkedési terv. Mivel az előterjesztés zárt anyagként kezelendő, ezért annak tartalmáról itt most nem írhatok, de általánosságban leírható, hogy maga a dokumentum a legerősebb bizonyíték arra, hogy egyrészt a névtelen levelek valós problémákra hívták fel a figyelmet, másrészt, hogy miként kívánja az önkormányzat vezetése mindezek ellenére a látható problémákat a szőnyeg alá söpörni.

Az ülésen kérni fogom az Intézkedési Terv titkosításának feloldását annak érdekében, hogy egyértelműen kiderüljön, hogy a szakmai problémák miként orvosolhatóak politikai hátszéllel.

Perlai Zoltán

önkormányzati képviselő, frakcióvezető

OKTB tag